Jó, értem én, kórházas sorozatokból már mindenki fullon van, de ez nem olyan. Ez vicces. Itt nem az a lényeg, hogy fibrillál! Üssük ki, egy, kettő, három! Meg nem is az, hogy akkor most a húgod nővérének az unokahúgának a kistesójával kavarok, és mivel előtte meg a bátyád húgának az anyósának a menyével, és különben is agydaganatom van, szóval a helyzet nagyon drámai - na hát ez nem egy ilyen cucc.
Eleinte kicsit irritálónak tűnt a mérsékelten béna főszereplő csávó, de azóta a szívem csücske lett, és valójában ez egy olyan movie, aminek minden egyes mondata egy esszenciális poén. A történet már a nyolcadik évadnál tart, szépen kiforrotta magát, és az sosem véletlen - és egyben elég ritka jelenség - hogy egy sorozat ilyen hosszú időt túléljen.
További fényezés helyett egy részlet (best ever poén, és pont megtaláltam!):
(főszereplő srác monológ:) nem tudom elhinni, hogy infarktust lehet kapni a szomorúságtól. úgy értem, hogy lehet ezt kezelni?
(eksön, a srác képzeletében:) fibrillál! gyorsan a cicás dobozt!